Csak ülök és egy tegnapi telefonbeszélgetésen tűnődök. Mi nők, mindannyian szerelemre, romantikára vágyunk, de vajon mi van akkor, ha ez nem párosul oltári nagy szexel, ill. mi van akkor, ha ennek ára van.
Tegnap hazafelé menet kaptam egy telefont. Egy régi kedves ismerősöm hívott. Nagyon be van rám indulva. Egy idősebb, fiatalos Úrról van szó. Ő pontosan tudja mire vágyik és pontosan tudja ez mibe kerül. Egy kis romantikát és szexet akar és ezért hajlandó lenne kényelmet és biztonságot adni. Jézusom, hány pesti csaj ugrana erre és én meg itt rinyálok. Tényleg hülye picsa vagyok.
De vajon mi éri meg és hol vannak a határok? Lehet, hogy a mai szex-kultúrában már nincsenek szabályok? Ma már minden üzlet alapon működik? Elvégre mind csalunk. Van egy normális kapcsolatunk, de mellette keresünk valakit aki jól megcsinál. Akivel tényleg lehet izzadni és szarunk rá, hogy ez milyen következményekkel járhat az amúgy "jól" működő kapcsolatunkban. Azt hiszem, kell az izgalom, kell, hogy tilosban járjunk!
No de vajon rossz az, ha a testünkkel és a lelkünkkel fizetünk a kényelmünkért? Ok, talán ez is kurvaság, de vajon ez tényleg az? Elvégre kialakul egy kapcsolat, ami a kölcsönös tiszteleten alapul és mellette az ember megkaphatja az izzasztó, durva kúrást mástól. Közben persze mindene meg van, hogy a mindennapi problámák helyett a szeretőjére, és a kis játékaikra tudjon koncentárlni. Tudom, szemétség ez a gondolat, de azért valjuk be, van benne valami.
A lényeg talán nem is a miértekben és az erkölcsben keresendő. Talán a kérdés csak az, hogy meg tudjuk-e tenni. Le tudunk-e feküdni valakivel, aki szexuálisan nem vonz bennünket, ugyanakkor kvázi karitatív kúrás jelleggel előnyt szerezhetünk belőle. Nos, ezen fogok még agyalni egy kicsit.
