Már egy ideje figyelem az embereket és arra kellett rájönnöm, hogy az egész világ szeretőként éli az életét. Van, aki kalandvágyból, van, aki valami pluszra vágyik, van, aki sportot űz belőle, van, aki szerető fétisben él, van, akinek ez a hobbija, ….. és még hosszú órákon át sorolhatnám. A környezetem minden női és férfi tagja volt már szerető. Egytől egyig csalók. Akár csak én.
Már másodszor keveredek ilyesmibe, de nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg jó nekem, vagy csak rettenetesen félek a kötöttségektől. Talán kicsit mindkettő.
Az eddigi ez irányú tapasztalataim tárgyai - az a kettő - mindig házas pasik voltak. Ráadásul olyanok, akiknél fel sem merülhetett, hogy váljanak, tehát tuti bukó volt a sztori. Én még is belemente és élveztem.
Igazság szerint imádom a titokzatos dolgokat, a bujkálást, a rejtjeles sms-eket, a lopott órákat, amik csak a kőkemény szexről és vágyakról szólnak. Hmmm, azt hiszem én fetisiszta vagyok!
A mostani, „The Second” egy igazi férfi. A gyengém. Ideális paraméterei vannak ahhoz, hogy tökéletes szerető legyen. Házas, van egy rakat gyereke, intenzív szexuális életet él, punci-kompatibilis, elég nyitott ahhoz, hogy kedvemre játszhassak vele és én elég nyitott vagyok Rá, hogy kedvére játszhasson velem. Idilli helyzet. Persze mindketten tudjuk, hogy ez hosszútávon nem tartható. Örökké senki sem lehet a játékszered, de rövidtávon imádnivaló az érzés, hogy megkaphatom. Akár csak egy gyerek a játékboltban! A vége tuti sírás rívás lesz, de no worries, éljünk a mának!